Hugin és Munin

Hugin és Munin (más írásmód szerint Huginn és Muninn) két fekete holló, Odin, az északi isten segítői. Minden nap hajnalban útra kelnek, hogy körberepülve a földet híreket gyűjtsenek Odinnak. Estére visszaérvén rátelepszenek Odin vállára, és a fülébe suttogják amit megtudtak. Hugin a „gondolkodó”, Munin pedig az „emlékező”.

A Munin szó gyökerei az óészaki emlékezet szóig vezethetőek vissza. E hollóknak köszönhetően nevezték később Odint holló-istennek is.

Idézet az Edda, Grímnir-énekből:

Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb.

Odin hollóit, Huginnt (gondolat) és Muninnt (emlékezet) ábrázoló szimbólum.  A legenda szerint minden nap körberepülik a világot, majd este visszatérnek Odinhoz, hogy beszámoljanak a látottakról.

„Hugin és Munin
naponta kiszáll
szerte a világba.
Félek, hogy Hugin,
Még inkább, hogy Munin
Egyszer nem tér vissza.”
(Bernáth István: Verses Edda - Álcás-ének)

A fentebbi idézetben Odin arról szól, hogy mennyire aggódikHuginnért (elme), de még annál is jobban Muninnért (emlékezet). Mindenek Atyja ugyanúgy fél attól, hogy idő előtt hal meg (aRagnarökkor), mint ahogy mi is félünk a baleset vagy a betegség általi haláltól. Viszont sokkal jobban retteget az öregkortól, hogy az fogja ledönteni a lábáról, miközben egyre kevesebb dologra tud majd emlékezni - folyamatosan elfeledve a tudást és bölcsességet amelyeket az élete során felhalmozott.